• A sorozat a Lovasélet c. újságban jelenik meg. Az egyes fejezeteket elolvashatod képekkel illusztrálva a 2001. novemberi számtól kezdve.
  • Jelenlegi felhasználása a kiadó engedélyével történt.

 

 

 

 

Problémák magelőzése és megoldása

Ha nehéz megfogni a lovadat

  aktuális hely: WESTERN SZAKIRODALOM -> Problémák megelőzése és megoldása ->  Ha nehéz megfogni a lovadat
 

Hogyan közelítsünk? | Munka a körkarámban | Hogyan kezdjük el? | Állítsd meg és hívd magadhoz! | Mit csináljak, ha nem figyel rám a lovam? | Hogyan lehet megfogni a lovamat egy nagyobb területen? | Egy kis játék | Hogyan lehet legelőn, több ló között megfogni a lovamat? | Amikor leveszed a kötőféket | Sok múlik az apróságokon

 

 

Sokkal fontosabb az, hogy megtanuljuk, hogy hogyan kell közeledni a lóhoz, mint az, hogy a lovat megtanítsuk arra, hogy megfogjuk. Ahelyett, hogy arra gondolnánk, hogy megfogom a lovat, inkább arra kell gondolni, hogy hogyan készítem elő a lovat ahhoz, hogy meg tudjam fogni. Azok a lovak, amelyeket nehéz megfogni, örömmel fogják venni a közeledésünket vagy éppenséggel még ők fognak közeledni hozzánk, ha az ember közelsége jó és kellemes környezetet jelent számukra. Így a biztonság és a kényelem érzésével keresni fogja a társaságunkat.

Van egy pár gyakran előforduló hiba, amit el kell kerülni. Kerüld el, hogy a ló azt érezze, hogy határozottan azért közelítesz felé, hogy „na most megfoglak!” illetve ne a jutalomfalatkák miatt tudd csak magadhoz hívni a lovadat. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a karámban és a legelőn nem szabad a lovon rajtahagyni a kötőféket. Jónéhányan azt hiszik, hogy kötőfékkel könnyebb megfogni a lovat, viszont ha kötőfékkel engeded szabadjára, az számos veszély forrása lehet!

Egy másik példa: Ha több ló van a legelőn vagy a karámban és a könnyen megfogható lovat szeretnéd kivezetni, közben figyeljed, hogyan viselkedik a nehezen megfogható ló. Ha szándékosan figyelmen kívül hagyod vagy nem foglalkozol vele, hogy ő direkt elsétál tőled vagy már eleve elkerül téged, amikor azt látja, hogy közelítesz felé, akkor az ő szemszögéből Te tulajdonképpen úgy viselkedsz, mintha megdicsérnéd az elutasító magatartásáért. Viszont ha odamégy hozzá és „csak” megsimogatod, és nem kérsz tőle semmi olyasmit, amit nem szeret – jelen esetben nem fogod meg, és nem vezeted el a többi lótól – , akkor ez segíteni fog legközelebb, amikor viszont tényleg meg szeretnéd fogni, mert már nagyobb bizalommal lesz irányodban. Ez az egész csekélységnek tűnhet számodra, de a lovad számára ez hatalmas dolog!

Egy körkarámban a legkönnyebb elkezdeni a „munkát”. A siker a te időzítéseden, érzékeden és határozottságodon múlik, nem pedig az alkalmazott eszközökön és felszereléseken. Ha megérted, hogyan könnyítsd meg a lovad számára a dolgot, ha helyesen cselekszik, és hogyan tedd nehezebbé azt, amikor nem cselekszik helyesen, abban is segít, hogy a lovadat bármikor könnyen meg tudjad majd fogni. Ezt az ismeretet nem bonyolult elsajátítani vagy továbbfejleszteni, de türelmet és odafigyelést igényel.

A körkarámban való foglalkozás túlmutat a jelenleg tárgyalt problémán; a lóval való kapcsolattartás minden más területén kiterjeszted ezzel lovastudásodat, még a lovaglás során is hasznát veheted ezeknek a tapasztalatoknak. Te és lovad sokkal könnyebben fogtok együtt dolgozni, fogékonyabbak lesztek egymás mozdulataira.

Ha szabadon dolgozol a lóval – és nem eszközöket veszel igénybe – akkor nagyon gyorsan képes leszel megtanulni a ló kifinomult jelzéseit. Ha folyamatosan és pontosan megfigyeled a lovad reakcióit és mozdulatait, igen sok hibalehetőséget elkerülhetsz a jövőben nagyon sok téren. Ha csak egy kicsit is sikerül pozitívan megváltoznod, az hatalmas pozitív változást eredményez a lóban! Ebben szeretnénk a következőkben segíteni.

 

 

 

A további részek nem kínálják fel az összes lehetőséget, ami szóba jöhet egy nehezen megfogható ló esetében, hanem ötletekkel kívánnak szolgálni, valamint megpróbálnak rávilágítani néhány fontos gondolatra. Az a fontos, hogy a koncepciót megértsd és így bárhol, bármikor fel tudod majd használni tudásodat egy szabadon lévő ló esetén. A következőkben olvasható elvek nem merev receptek, mert valamennyire minden szituáció különbözik egymástól. Ezért tehát legyél találékony és megfelelően rugalmas. Ne félj attól, hogy esetleg hibát követhetsz el, hiszen ha levonod a megfelelő következtetéseket, a hibákból rengeteget lehet tanulni. Mielőtt elkezdenél lovaddal a körkarámban „dolgozni”, sokat segít, ha már a korábbi számokban említett földről történő gyakorlatokat elsajátítottad és megértetetted (Földről történő munka).

Ha nincs körkarámod, természetesen nem kell nagy anyagi ráfordítással építeni egyet. A célnak megfelel bármilyen körbekerített terület, karám, esetleg a négyszög alakú karám sarkait villanypásztor szalaggal vagy egyéb elemmel lekerekítheted. A legideálisabb mégis a megfelelő méretű körkarám, mert így van a legjobb lehetőséged arra, hogy a lóhoz képest a megfelelő pozícióba kerülj, hogy kontrollálni tudjad a lovad mozgásának sebességét és irányát. Egy kb. 15 méter átmérőjű körkarám már elég ahhoz, hogy a lovad ne érezze magát csapdában, és elég helye legyen a mozgáshoz is.

A túl nagy területen viszont nagyobb esélye van a lónak arra, hogy kivonja magát a kontroll alól! A túl kis területen való munka pedig nem növeli a kontrollálhatóságot, hanem a biztonságot veszélyezteti. Ez csak az önfenntartás ösztönét ébreszti fel a lóban, és meggátolhatja abban, hogy ellazuljon, biztonságban és kényelmesen érezze magát és engedelmeskedjen az embernek.

A körkarám nem arra való, hogy addig hajtsa az ember körbe-körbe a lovat, amíg el nem fárad. A cél az, hogy fejlesszük a tanulékonyságát, és ébren tartsuk lovunk figyelmét valamint hogy elérjük azt, hogy a ló ránk figyeljen és készségesen végrehajtsa kéréseinket.

Mindez azt jelenti, hogy a ló nem fél, hanem megbízik az emberben, és egyben tiszteli valamint keresi az ember társaságát. Ez az esszenciája annak, hogy meg tudd fogni a lovadat és készségesen együttműködjön veled. A ló önfenntartás ösztöne teszi a lovat figyelmessé és ezért figyeli környezetét. Az ember feladata az, hogy a dolgokat érdekessé és hasznossá tegye számára…

 

 

 

 

A körkarámban vedd le a lovadról a kötőféket. Engedd el és küld el magadtól a karám szélére, a patanyomra. Ezt olyan mozdulatokkal teheted meg, mint amit a „Vezesd el a lovat magad mellett” részben tárgyaltunk. Az a fontos, hogy ne elkergesd a lovat, hanem nyugodt mozdulatokkal lépjen el tőled. Ugyanolyan fontos az, hogy el tudd küldeni magadtól a lovat, mint az, hogy vissza tudd magadhoz hívni!

Figyeld meg jó alaposan a lovadat, miközben a körkarám szélén halad előre. Testbeszéde elárulja, hogyan érzi magát, figyel-e rád, elengedett vagy pedig ideges… Például az elengedett ló testének íve a körkarám ívét követi. Ha csípőjével, farával valamivel beljebb mozog, akkor a ló elutasító, védekezni próbál és feszült.

Figyeld meg a szemeit, füljátékát is! Figyelmesek? Füleit feléd irányítja? Fél és menekülni szeretne vagy kíváncsian várja kéréseidet? Szívesen egyhelyben marad veled vagy alig várja, hogy elmehessen tőled? Ez csupán pár dolog, amire folyamatosan figyelned kell.

Amikor kiküldöd a lovat a patanyomra, ügyelj a mozdulataidra. A félős vagy ijedős lóval elég, ha csak kis mozdulatokkal kommunikálsz, és még így is lehet, hogy a ló túlreagálja a kérésedet ahhoz képest, mint ahogyan azt te szeretted volna. Néhány lónak még az ember puszta jelenléte is elviselhetetlen nyomást jelent! Egy ilyen lónak nagyobb teret és több időt kell adni a gondolkodásra, és bizalommal kell vele bánni, így nem fog még jobban félni és nem lesz annyira bizalmatlan.

Mozdulataidnak mértéke relatív dolog, hiszen ugyanazt a mozdulatodat az egyik ló fel sem veszi, a másiknál esetleg heves indulatokat válthat ki. Ezért mindig óvatosabb mozdulatokkal kell kezdeni, majd ha nem éred el a kívánt hatást a lónál, akkor alkalmazzál csak erőteljesebb, kifejezőbb mozdulatokat. Így nagyobb az esélyed arra is, hogy lovad finom, apró jelekre is figyelmes és készséges lesz.

 

 

 

 

A nehezen megfogható lovakra jó gyógyírnak bizonyul, ha megtanulod, hogyan hívd fel magadra a figyelmét, és hogyan keltsd fel az érdeklődését. Erre egy jó megoldás az „állítsd meg és hívd magadhoz” gyakorlat. A feladatot ismét körkarámban a legideálisabb kivitelezni.

Ha a ló jobb kézre megy a körkarámban, fordítsd meg bal kézre az alábbi módon: a körkarám közepéről mozdulj el jobbra és kissé hátrafelé határozott mozdulattal. Ha a ló mozgásirányával hegyes szöget zársz így be, akkor a ló úgy fog átmenni a bal kézre, hogy a karám felé fordul. Ha kevésbé hegyes szöget zársz be a mozgásának irányával, akkor befelé fordulva megy át a másik kézre.

Amikor befelé fordul, akkor lépj hátrafelé és fordítsd oldalra a fejedet, hogy ne kelljen a szemébe nézni, így magad felé tudod hívni. Előfordulhat, hogy ahelyett hogy megállna és feléd fordulna, inkább elindul a másik kézre. Ilyenkor küldd tovább előre, és csak utána kezd előröl még egyszer. A te mozdulataid finomságának a lóéhoz kell igazodnia! Ha a lovad már apróbb jelekre reagál, akkor kisebb és kevesebb mozdulat is elég, mint kezdetben. A Te érzéked, az időzítés és az egyensúly ebben az esetben is a legfontosabb! Ha most adsz elég időt a lovadnak ahhoz, hogy ezt a feladatot megértse és feldolgozza, azt hosszú távon is kamatoztathatod.

Ezt a fajta gyakorlatot természetesen mind a két kézre gyakorolni kell, de ezt se vidd túlzásba, mert akkor a lónak unalmas lesz, holott elsősorban a figyelemfelkeltésen volt a hangsúly. A feladat gyakorlásával lassan eljuthatsz odáig, hogy a ló odamegy közvetlen hozzád, holott kezdetben lehet, hogy csak a karám szélén fog megállni feléd fordulva.

Ha mégsem érnéd el amit szeretnél, felteszed magadnak a kérdést: „Hogyan kommunikáljak a lovammal?” Mindennek az alapja az, hogy megtanuld figyelni és megérteni lovad mozdulatait!

Először is nézd meg, hogyan fordul meg a lovad. Nyugodtan, kiegyensúlyozottan kell fordulnia, puha mozdulatokat téve. Ha feszült és merev, akkor még ideges, és valószínű, hogy így még nem tudod magadhoz hívni. Ha úgy áll meg, hogy közben befelé fordul és feléd néz, de nem megy oda hozzád, akkor próbáld meg Te megközelíteni és simogasd meg. Ilyenkor ne egyenesen a fejéhez menj, hanem inkább mellé, és ne nézz élesen a szemébe. Ha még kissé ideges, akkor inkább a vállát vagy a nyakát simogasd meg, ne a fejét.

Minden ló különböző, így változó, hogy hogyan tudod megközelíteni és hol a legmegnyugtatóbb számára, ha simogatod. Ha „olvasol” a lovad mozdulataiban, könnyen ráérzel, milyen módon közeledj hozzá. Ha zavaró számára az ahogyan közelítesz felé, akkor valószínűleg el fog mozdulni és esetleg kifelé fordul. Ha ez történne, akkor kezd előröl. Küld előre pár körön keresztül, majd újra próbáld meg megállítani. Rá fog jönni, hogy kellemesebb álldogálni és veled lenni, mint újra és újra körbemenni…

Miután oda tudtad hívni a lovadat magadhoz vagy megáll feléd fordulva, képesnek kell lenned arra, hogy ki tudd küldeni a körkarám szélére úgy, hogy nyugodt maradjon. Küld előre valamelyik irányba néhány kört, és hívd be magadhoz újra! Ne ess abba a hibába, hogy túl sok kört csináltatsz meg a lóval egy irányba, mert akkor elveszti érdeklődését, és nem fog rád figyelni. Egy-egy irányváltoztatást vagy átmenetet lépés, ügetés és vágta között mindi iktass közbe!

Egy félősebb lónak kezdetben engedd meg hogy megálljon és feléd forduljon akkor is, ha Te ezt nem is kérted tőle. Így könnyebben megnyugszik és jobban meg fog bízni benned. Később persze – amikor már megtanulta, hogy odamenjen hozzád ha hívod – csak akkor engedd meg neki, amikor Te kéred erre. Néhány ló ellenkezhet, amikor előre akarod küldeni vagy meg akarod állítani és nem akar dolgozni. Ilyenkor győződj meg róla, hogy nem arról van-e szó, hogy besokallt a ló!

Ne feledd, hogy az itt említettek nem mechanikus receptek, hanem a kezdeti lépéseket segítenek megtenni ahhoz, hogy megtaláld a helyes utat ahhoz, hogy a kívánt hatást elérd. Minden ló különböző, mindegyik helyzet más és más. A szituációt pillanatról pillanatra fel kell mérni és a teendőt ennek megfelelően kell megítélned!

 

 

 

 

A körkarámban végzett gyakorlatok előfeltétele, hogy figyeljen rád a ló. Mit lehet tenni, ha ez nem így van? A figyelmetlen ló nagy valószínűséggel a saját tempójában és jármódjában szeretne a körkarámban haladni, ügyet sem vetve rád. Ezen általában könnyen lehet segíteni. A legegyszerűbb módja, ha gyakran irányt változtatsz, mindaddig, amíg már látod a lovon, hogy előre felkészül az irányváltoztatásra, és rád figyel.

 

Milyen gyakran kell irányt változtatni?

 

Egy kiegyensúlyozott, nyugodt, nem félős ló esetében a legjobb, ha a körkarám negyedét használod, azaz a ló a körkarám külső ívének egynegyedében megy előre oda-vissza. Elég hamar rájönnek a lovak, hogy ugyanazon a két ponton mindig meg kell fordulniuk. Pontosan ez volt a cél! Ha látod a lovadon, hogy már előre várja, hogy megforduljon az adott ponton, akkor a munkára figyel! Tehát a lovad – aki eddig fittyet hányt a munkára – figyelemmel kíséri mozdulataidat és kérésedet.

 

Hogyan kell irányt változtatni?

 

Az előzőekben már olvashattál róla, hogyan célszerű ezt megtenned. Két módjáról is szó esett, az egyik az volt, hogy az irányváltoztatást úgy végzi el a ló, hogy közben befelé fordul, a másik esetben pedig kifelé hajtja végre a fordulatot. A figyelmetlen ló esetének „gyógyításánál” célszerűbb az, ha úgy változtatsz irányt, hogy a lovad kifelé fordul, mert ezt egyszerűbben és gyorsabban végre lehet hajtatni. A gyorsabb végrehajtásból adódik, hogy erre természetesen jobban felfigyel még a flegma ló is.

 

Folyamatosan figyeld a lovadat!

 

Ne vidd túlzásba a gyakorlatot, mert többet árthatsz vele, mint amennyi hasznod származhat belőle. Ha látod, hogy a lovad figyel és már előregondolkodik – készülődik arra, hogy a „szokásos” helyen megforduljon – akkor lépj egy pár lépést hátra, és hívd magadhoz. Csak akkor tudja megérteni a ló, hogy miért is kell ezt gyakorolni, ha a megfelelő időben abbahagyod a gyakorlatot. Ez azon az elven alapszik, hogy ha jót cselekszik (jelen esetben elkezdett figyelni rád), akkor a munkát megkönnyíted számára (nem kell tovább fáradságos munkával minden negyed körben irányt váltani), ha viszont nem helyesen cselekszik (nem figyel rád), akkor megnehezíted a munkáját (sok irányváltoztatás egymás után). A tanítás, belovaglás és a problémák „orvoslása” közben ezt az elvet igen hamar felismerik a lovak, és gyorsan rávezethetők a legkülönfélébb feladatokra is!!!

A feladat nem csak a ló, hanem a lovas próbája is. Megfelelő figyelemre és időzítésre van szükség az eredményes munkához. Ha túl sokáig végzed ezt a gyakorlatot, a lovad idegessé válhat, a gyengébb idegzetűek esetleg megpróbálnak kiugrani a karámból vagy megsérthetik magukat. Vigyázz négylábú barátodra…

 

ÓVATOSAN  KEZDJ!

Nagyon figyelj arra, hogy elkerüld a sérüléseket, vagy hogy a „problémamegoldásból” ne egy újabb probléma keletkezzen! Ha félős, ijedős lovad van, akkor ez a metódus veszélyes lehet, ha nem megfelelő elővigyázatossággal és körültekintéssel végzed! A „munka” során folyamatosan figyeld a lovad reakcióját és annak megfelelően dolgozz vele.

 

 

 

Ha legalább az ehhez a témához kapcsolódó gyakorlatokat a lovaddal könnyedén meg tudod csinálni, és a lovad folyamatosan figyel rád, akkor az már biztosan nem jelent nehézséget, hogy egy körkarámban megfogjad, amikor csak szeretnéd. Ideje egy nagyobb területen is kipróbálni! Ha lehetséges, akkor inkább egy nagyobb karámban vagy lovardában próbáld meg, mintsem egy nagy legelőn. A legelő a lónak eddig kizárólag a szabadságot jelentette, semmi mást, ezért jobb, ha csak fokozatosan, lépésről-lépésre tanítod. Ezért ideálisabb, ha a körkarám után egy nagy karámot és nem a legelőt választod. Természetesen a cél az, hogy bárhol, bármikor meg tudd fogni, tehát utána nyugodtan próbáld ki a legelőt is!

Legyen elég türelmed a gyakorláshoz és szánj rá annyi időt, amennyit a te lovad igényel, hiszen mindegyik ló más és más. Megéri minden ráfordított perc, hiszen biztos lehetsz abban, hogy később már el is fogod felejteni, hogy ez valaha is gondot jelentett. Ha lehetőséged van rá, gyakorolhatsz egyre nagyobb és nagyobb karámban, ráadásul még idegen helyen is kipróbálhatod. Ha úgy látod, hogy ismét gondot jelent, hogy megfogd a lovadat, akkor térj vissza egy kisebb karámba, gyakorold ott, majd ismét próbáld meg egy nagyobban.

Gyakorlás alatt mindig legyen nálad a kötőfék is. Ha a ló odaenged magához – vagy éppenséggel ő megy oda hozzád – ne tedd fel rá azonnal, hanem hagyd egy kicsit állni a lovat melletted, dicsérd és simogasd meg mielőtt ráteszed a kötőféket; meghálálja.

 

Tipp

Ne csak akkor fogd meg a lovadat a karámban, amikor dolgozni akarsz vele, hanem máskor is, csak azért, hogy együtt legyetek és ő is jól érezze magát, ha mellette vagy.

 

 

 

Kérd meg a legtürelmesebb barátaidat, hogy segítsenek neked. Engedjétek el a lovadat egy nagy karámban, és menjetek be ti is. Legyen mindenkinél kötőfék, de te leszel csak az egyetlen, aki megfogja őt. A barátaidnak kell óvatosan a lovadat feléd „terelni”, mialatt te lassan hátrálsz. Neked azért kell lassan hátralépkedned, mert így „húzod” a lovadat magad felé, és felhívod magadra a figyelmét. Ugyan ezt tetted egyébként, amikor kezdetben a körkarámban dolgoztál vele („Állítsd meg és hívd magadhoz!”). Te lassabban haladj hátrafelé, mint ahogyan a ló közeledik feléd, hogy oda tudjon menni hozzád.
A barátaidnak csak akkor kell feléd terelniük a lovat, amikor nem a te irányodba szeretne menni. Ha feléd igyekszik, akkor ne csináljanak semmit. Így rá lehet vezetni a lovadat arra, melyik a helyes út. Csak semmi heves mozdulat! Semmi esetre sem a ló ijesztgetése a cél, hanem a tanítás! Barátaidnak is értenie kell a lovak nyelvén ahhoz, hogy meg tudják ítélni, mikor kell közbeavatkozniuk és mikor nem.
Ha látod a lovon, hogy egyértelműen rád koncentrál és feléd tart, akkor állj meg és engedd, hogy odasétáljon hozzád. Ha melléd ér, akkor ne tedd rá a kötőféket azonnal, hanem csak simogasd meg. Kicsit később rárakhatod a kötőféket, de még ekkor se indulj el azonnal. Nem is muszáj elvezetni onnan, hanem egyszerűen csak vedd le a kötőféket róla, így nem az fog az eszében járni, hogy ahányszor ráteszed, mindig valami feladatot kell teljesítenie. Ha nem megy el tőled, akkor fejezd be a gyakorlást aznapra, mintegy dicséretként a ló számára, hogy jól végezte dolgát. Ha elfut tőled, akkor megpróbálhatjátok újra megfogni. Ha csak nyugodtan elsétál, és nem elmenekül tőled, akkor is a legjobb, ha megdicséred és legfeljebb csak másnap „játszátok el” újra.
A cél az, hogy a lovad úgy érezze, hogy a karámban az a legkellemesebb hely, ahol te vagy. Ezt a játékot éppen úgy fogja élvezni a lovad is, mint te vagy a barátaid…
 

 

 

 

Ha nincs lehetőséged kisebb karámban vagy körkarámban tanítani a lovadat arra, hogy könnyen meg tudd fogni, akkor a legelőn, több ló között is elkezdheted a tanítást. Igaz, ez a leghosszabb és legbonyolultabb megoldás, ezért sok türelmet, időt és higgadtságot kíván.
Lehetőleg akkor kezd el, amikor az egész napodat rá tudod szánni, ha szükség van rá (akár egy kis ebédet is vihetsz magaddal). Menj ki a legelőre és vidd magaddal a kötőféket is. Indulj el a lovad felé, de ne egyenesen felé tarts, ha látod, hogy elsétál előled a ló, hanem inkább cikk-cakk vonalban. Tégy úgy, mintha nem is akarnál odamenni hozzá, legyen közömbös a magatartásod. Ha vannak a közeledben lovak, közben menj oda hozzájuk, simogasd meg őket. Így a lovad – aki egyébként is szemmel tart, mert el szeretne távolodni tőled – elkezdi figyelni kíváncsiságból (esetleg féltékenységből), hogy mit csinálsz a többieknél. Ekkor már lehet, hogy nem is azon fog gondolkodni, hogy elmenjen tőled, hanem érdeklődve áll meg… Ha mégis elsétál, amikor oda szeretnél menni hozzá, akkor vagy ismét cikk-cakkban közelíts felé vagy egyszerűen csak kövesd, akármerre megy. Ne kergesd, és ne legyél rámenős, csak menj abba az irányba, amerre ő. Így hozzászokik a jelenlétedhez és már nem fog idegenkedni attól, ha közelebb mégy hozzá.
Ha a ló megengedi, hogy odamenj hozzá, akkor simogasd meg, de ne rakd rá azonnal a kötőféket, mert ez lerombolná a beléd vetett bizalmát! Ha vittél magaddal egy kis jutalomabrakot, akkor azt csak azután add neki oda, ha a kötőféket már feltetted rá.
Ha könnyen megfogható lóra vágysz, szánj arra is időt, hogy gyakran besétálsz hozzá a karámba, felteszed rá a kötőféket, megsimogatod, leveszed a kötőféket és kisétálsz tőle. Így a kötőfékről nem az jut rögtön eszébe, hogy ott kell hagynia a társait és kezdődik a munka!
Természetesen vigyázz magadra a lovak között!
 

 

 

 

…ne hagyd, hogy egyből elrohanjon tőled. Sokkal kellemesebb, ha a ló számára a szabad utat nem az jelenti, ha „megszabadult” a kötőféktől, hanem az, amikor Te elsétálsz mellőle. Ezért miután a kötőféket levetted, karold át a nyakát – vagy a vezetőszárat dobd át rajta mielőtt elengednéd – simogasd meg, majd menj el tőle. Ilyen módon megtanulja, hogy nem kell elmenekülnie tőled és nem fogja kirántani a kötőfékből a fejét, és legközelebb még megfogni is egyszerűbb lesz!

 

 

 

 

Ne add fel, ha nem sikerül valami elsőre úgy, ahogyan Te szeretnéd! Ha valamit rosszul is csináltál, minden lépéssel tanultál valamit, és közelebb kerülsz ahhoz, hogy megértsd, hogyan gondolkodik, tanul és kommunikál a lovad!