Képek a Lovasélet engedélyével.

 

 

 

Quarter Horse hírességek

aktuális hely: QUARTER HORSE -> Quarter Horse hírességek -> Sugar Bars

 

 

 

Percentage

 

Three Bars

 

 

 

Myrtle Dee

SUGAR BARS

 

 

 

 

Rey

 

Frontera Sugar

 

 

 

Dun mare

 

Sugar Bars származása

 

 

Sugar Bars a Quarter Horse történetét nagymértékben befolyásolta, utódai igen sokoldalúnak bizonyultak, a galopp pályán és a legkülönbözőbb western versenyszámokban is megállták helyüket. Sugar Bars 1951-ben született az El Paso ranchen Texasban, tenyésztője George Wood volt.
Wood 1944-ben, egy éves korában vásárolta meg Sugar Bars anyját, Frontera Sugart Mexikóból, Chihuahua-ból. Sugar Bars születési évében Wood eladta Sugar Bars féltestvérét, a Joe Reed II apaságú Sugar Reedie-t Ken Fratisnak Kaliforniába, aki sikeresen versenyeztette őt. Ezért Woodot 1953-ban komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy Sugar Barst is versenyeztetni kéne. George Wood és Ken Fratis között létrejött egy haszonbérleti szerződés, és Fratis rögtön trénerére, Lee Dooleyre bízta Sugar Bars felkészítését.
Sugar Bars tehát két éves korában a Fratis ranchre került. Pár nappal később Bud Warren a ranchen járt. Néhány lóval a marhák között dolgoztak, és Warrennek feltűnt egy rendkívül jó felépítésű ló, gyönyörű fejjel. Warren 4-5 évesnek gondolta a lovat, viszont még elég belovagolatlannak tűnt számára. Mikor Warren rákérdezett a ló korára, meglepődött, hogy egy két éves Three Bars apaságú lóról van szó – aki nem volt más, mint Sugar Bars. Warren Three Bars apaságú mént keresett, hogy Leo apaságú kancáit fedeztesse vele, de nem talált olyan mént, ami szerinte megfelelt volna az ő kancáira, mindaddig, amíg meg nem pillantotta Sugar Barst. Warren pontosan azt a mént lelte meg Sugar Bars „személyében”, amelyet keresett. Viszont a csikó nem volt eladó, így kénytelen volt lemondani róla.
Sugar Bars számos versenyen futott kiváló teljesítménnyel, egy napon Woodék mégis úgy határoztak, hogy eladják. Roy Hitson volt Sugar Bars tulajdonosa, amikor megszerezte a AAA gyorsasági indexet, ami abban az időben a legmagasabb volt. Amikor Bud Warren értesült Sugar Bars tulajdonosváltásáról, kissé sértődötten vette tudomásul, de megfogadta, hogy nem adja fel és továbbra is megpróbálja megvásárolni a sárga mént. Warren megkérte az egyik barátját, hogy próbálja meg meggyőzni Hittsont, hogy adja el neki Sugar Barst, de Hittson nem volt hajlandó megszabadulni tőle, mert szándékában állt tovább versenyeztetni, majd fedezőménként felállítani a ranchen. Warren megkérte egy másik barátját is, Bob Weimert, az AQHA (Amerikai Quarter Lótenyésztő Egyesület) egyik felügyelőjét, hogy ha tudomására jut, hogy Sugar Bars eladó, mindenféleképpen értesítse őt. 1955 januárjában Weimer az egyik éjszaka felhívta Warrent, hogy Sugar Bars eladó. Hittsonnak készpénzre volt szüksége, így azt mondta a trénerének, hogy az első vevőnek, aki 2500 dollárt készpénzben ad érte, adja el. Warrennek készpénzben nem állt rendelkezésére ennyi pénz, mi több, mindez egy szombati napon az éjszaka közepén jutott tudomására és hétvégén egy bank sem volt nyitva, tehetetlenül kellett várakoznia hétfőig. Hank Wiescampet is érdekelte a ló és szólt Sugar Bars trénerének, hogy előbb lemegy megnézni. Warrent így még jobban szorította az idő. Az utolsó pillanatban John Hazelwood – Warren trénere – telefonált Warrennek, hogy van 2500 dollárja elrejtve! Elment, megvásárolta Sugar Barst, elvitte a ranchére, Warren már másnap le is utazott az utánfutóval és haza is vitte.
Warren azonnal ki is vette a versenyzésből, és Sugar Bars megkezdte tevékenységét mint fedezőmén. 324 sikeres versenylovat nemzett, közülük 139 megkapta a „Kiváló teljesítményt nyújtó” díjat. Halter versenyeken Sugar Bars utódai még sikeresebbek voltak. Többen is elnyerték a „Legkiválóbb halter ló” címet is: Bar Flit, Otoe, Counterplay, Bit O’Sugar, Mr. Cabin Bar, Judge Sulena, Sugar Capri és Little Bit A Sugar. Lovasversenyeken Sugar Bars lányai és fiai csodálatos eredményeket értek el, 147 utóda folyamatosan eredményesen szerepelt, 93-an megkapták a „Kiváló teljesítményt nyújtó” díjat, 30 pedig AQHA bajnok lett. Elsőként Bar Gal szerezte meg a bajnoki címet 1966-ban. Sugar Bars utódainak sokrétűségét bizonyítja, hogy utódai 27 „A legkiválóbb ló” címet szereztek reining, western pleasure, hunter under saddle, western riding, cutting és trail versenyszámokban! 1970-ben Jay’s Sugar Bars – Sugar Bars fia – bekerült a legkiválóbb reininglovak közé, 1976-ban pedig Sugar Bars egyik lánya, Sugar Line büszkélkedhetett vele. Sugar Bars 12 olyan csikót nemzett, akik megszerezték az akkoriban legmagasabb, AAA gyorsasági indexet.
Sugar Bars 1970-ban született méncsikója, Clink Chugie 1974-ben világbajnok lett „Junior Heeling” kategórában (heeling: amikor a borjú hátsó két lábát kell lasszóval a két lovas közül az egyiknek elkapnia), Sugar Select megkapta a „Legkiválóbb cuttingló” címet, Sugar Bars Junior pedig western pleasure számban kapta meg a legkiválóbb címet. Jewel’s Leo Bar – Sugar Bars 1962-ben született méncsikója – csodálatos „cutting családokkal” látta el a Quarter lovak világát: legismertebb utódai között van Colonel Freckles, Freckles Playboy és Mia Freckles.
Warren 1968-ban eladta Sugar Barst Kaliforniába, ahol szintén a fedezőmén szerepét töltötte be. Három év alatt előre lefoglalták a kancatulajdonosok az összes fedeztetést, és számos kancát már nem is tudtak elvállalni a jelentkezők közül. 1972 júniusában Sugar Barst – 21 éves korában – kólika miatt a Kalifornia Egyetemre kellett vinni, ahol megműtötték. Egy tumort távolítottak el, ami a vastagbelet nyomta, de Sugar Bars már nem tudott felépülni és 1972. június 6-án szívbénulás végett az örök legelőre távozott.
Sugar Bars új korszakot nyitott a Quarter Horse történetében. Bármilyen típusú kancát fedeztettek vele, mindig gyors, jó felépítésű, atletikus, készséges csikókat nemzett, akik elvégeztek bármilyen munkát, amit csak kértek tőlük.